Az I. egynapos kirándulás
/Börzsöny, 2001. március 31./
 
 
 

Ezen a kiránduláson az Ági, Zsófi, Dóri, Berni, Noémi, Julcsi, Gyuri hetes vett részt, a két utolsó szervezőként.

A „jónép” ezt olvashatta: „Közkívánatra egynapos kirándulást szervezünk, találkozó 6:10.” Valószínűleg nem a 6:10-es indulás volt közkívánatra, ezt a merényletet SJ és PGY budapesti lakosok követték el a vállalkozó kedvűek ellen.

A Nyugatiból induló vonaton az első fél órában mindenki azzal a fogós (bár a korai óra miatt inkább csak költői) kérdéssel foglalkozott, hogy tulajdonképpen mit is keres a szombat hajnali vonaton. Aztán előbb-utóbb mindenki felfedezte az anyuci csomagolta reggelit, ami segített felébredni. Vácott átszálltunk egy másik vonatra, melynek nemdohányzó kocsijában nem tartottak fenn nekünk külön helyet, így kikényszerültünk a vezetőállás mögötti apró helyre (a WC mellé). Itt megkezdődött végeláthatatlan harcunk kalauztársadalom egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó tagjával, aki kb. 4 percenként tudatta velünk, hogy palacsinta lesz a mozdonyvezetőből, ha nem megyünk el onnan, hiszen elálljuk a menekülési útvonalat. De a nálunk lévő célszerszám (métaütő) meggyőzte, hogy nem valószínű, hogy a szombat hajnali vonaton lesz olyan esemény, amitől a mozdonyvezető palacsinta-alakzatot venne fel. Az út vége felé felfedeztük a MÁV által elhelyezett különféle táblák (pl.: WC használat szabályai, kihajolni veszélyes stb.) adta csavar-kicsavarozási lehetőségeket, de sajnos egyik tábla sem került a CSZTKFT köztulajdonába.

Diósjenőről utunkat a Csóványos felé vettük, de soha nem látott Windbruch (az angol-francia, illetve az angol-spanyol szakosok kedvéért: széldöntvény) akadályozott minket. Julcsi találóan meg is jegyezte, hogy „Ez itt nagyon verkehrsgünstig!” Nemegyszer belebonyolódtunk a piros kereszt és a zöld csík kusza útvonalaiba, de végül megmásztuk a Csóványost. Időközben Julcsi és Gyuri is lemondott a Nagy-Hideg-hegyről, sőt Gyuri megosztotta velünk SK (nem beavatottak számára: saját készítésű) sütijét. Akinek nem volt elég a Csóványos 938 métere, az megmászott még egy kilátót is, de ez egyes embereknek súlyos lelki sérülést okozott. Innen már csak egy célunk volt (a vízhez jutáson kívül), a 15:35-ös Királyrétről induló kisvonat elérése. A forrás megtalálása jó adag felfrissülést hozott, meg ott volt még a Gyuri-féle süti második felvonása is. Utunkon a kisvonatig az Árpádban létező összes tanár magánéletét (illetve annak hiányát) megtárgyaltuk. Egy kis rohanás után elértük a kisvonatot, ahol kivételesen nem kerültünk semmilyen összetűzésbe a pénzbehajtók helyi képviselőjével (a kalauzzal). Mindez már nem volt elmondható arról az erős idegzetű kalauzról, aki a jegy hiánya miatt végül nem büntetett meg, sőt olyan jegyet adott, hogy még jobban is jártunk. (Ezért egy nehézsorsú vasutas családtag viszont majdnem fenékberúgással fizetett...) Fél 6-ra értünk a Nyugatiba, ahol már majdnem elkönyveltük, hogy nem is történt semmi rázós, mikor egy Sherlock Holmes kinézetű emberke jegyzeteket készített a mozdony végén található villanykörtéről. Vajon miért...? Onnan pillanatok alatt szétszéledtünk, talán mert otthon mindenkire várt valami ehető...

Dávid Ágnes