Az V. matekos tábor
/Mecsek, 2000. január 30. - február 2./
 
 
 

Ez a kirándulás a Mecseket vette célul és a „családot” kilenc ember és egy kutya képviselte. A főnök természetesen a Tanár Úr volt, az Árpád Gimnázium jelenlegi diákjait a Krisztián, Tamás, Bema, Gyuri, Annamari, Ági, Zsófi, Dóri nyolcas képviselte. Az Óbudai Kutyakiképző Iskola Agility Csoportja részéről a Kikki nevű beltag volt jelen.

Reggel 7:15-kor volt a találkozó a Keleti pályaudvaron. A vonattal Dombóvárig utaztunk, ahol átszálltunk egy másik vonatra. Itt csapatunk fiú tagjainak egy része felfedezte, hogy mi mindent lehet csinálni egy spárgával és egy szalvétával, melyen különböző nevek szerepelnek. Pécsett szálltunk le a vonatról. Itt meg kellett várnunk azt a bácsit, aki átadta nekünk a kulcsosház kulcsát. Majdnem elnevettük magunkat, amikor a bácsi kifejtette, hogy hozott egy baltát, amit még meg is élezett. Ezután volt egy kis időnk a busz indulásáig, így belevetettük magunkat Pécs belvárosába. Most kivételesen bementünk abba a dzsámiba, amibe a Tanár Úr oly sokszor próbált már meg sikertelenül bejutni. Megnéztük azokat a kerítéseket is, amire a helyi szerelmespárok lakatokat szoktak felrakni. Végül felszálltunk a buszra, mely Orfűig vitt minket. A kulcsosház kb. 1 km-re volt a falutól. Itt egyből nekiláttunk a favágásnak. Este nem igazán sikerült befűteni, így mindenki szorosan a kályha köré ült. Itt késő éjszakáig maffiáztunk. Pontosan éjfélkor indultunk el csoportosan fogat mosni a ház melletti forráshoz. Ezután természetesen még beszélgettünk egy darabig lefekvés előtt.

Egyes emberek (egészen pontosan hárman) már reggel hétkor ébren voltak, és kivitték a kutyát. Azt nem tudni, hogy a Kikki hogy aludt, de a gazdája nem élvezte túlságosan, hogy az ő fején akart feküdni. Kilenckor a csapat többi tagja is kinyitotta a szemét. Ez persze nem jelenti azt, hogy fel is keltek. Tizenegykor reggeliztünk, utána elmentünk kirándulni. Az érdekesség kedvéért egy tájfutó térképen tájékozódtunk. Abaligetre mentünk, ahol megtekintettük a helyi barlangot. Mivel mi voltunk az egyetlenek a barlangban és idegenvezető sem jött velünk, kipróbáltuk hogyan lehet le- és felkapcsolni a világítást. A barlangból kijőve nagyon megszomjaztunk, így aztán mindenki ivott, amikor találtunk egy kutat. Megvicceltük a helyi Volán társaság egyik buszvezetőjét is. Leültünk a buszmegállóba, és amikor megérkezett a busz felálltunk, majd elmentünk. Gondoltuk, hogy milyen vicces lenne két utcával odébb lestoppolni a buszt, de aztán senki sem volt olyan bátor, hogy ezt megtegye. Visszafele úton egy lovardán is átvágtunk. Itt volt egy puli, akinek nagyon megtetszettek Kikki női bájai. Utánunk is jött, pedig a lovászok nagyon hívták vissza. Egy idő után azért lemaradt. Visszaérve a házhoz újra favágószenvedélyünknek hódolhattunk. Eddig elég lassan ment a fűrészelés, mert a fiúk régi elavult módszerrel dolgoztak. De aztán Zsófi és Dóri felfedezték a kétszemélyes fűrészelés előnyeit. Ezután felgyorsult a munka, és szinte mindenki (!) sorban állt a fűrészelésért. Ezután egy étkezés következett, ahol némettudásunkat is fejlesztettük a következő szavakkal: Nervenkitzel, Führerbremsventilanlage, Windbruch, Doppelstaatsbürgerschaft stb. Utána megint maffiát játszottunk az éjféli fogmosásig.

Harmadik nap az Orfűi-tavat kirándultuk körbe. Az erdő közepén láttunk egy érdekes transzformátorházat, ami úgy nézett ki, mintha az űrből jött volna. Később visszaértünk a faluba, ahol vettünk kenyeret. Este egy újabb maffiaparti után azon tanakodtunk, hogy a vasutassztrájk miatt másnap hogy jutunk haza. Először az az ötlet merült fel, hogy a hajnali vonattal megyünk. Ekkor viszont lefekvés helyett a cuccokkal a hátunkon kellett volna gyalogolni. Ezt az ötletet azonban a szülők várható reakciói miatt elvetettük. Viszont kitaláltuk, hogy mehetnénk egy éjjeli sétára. Hogy legyen valami célunk is, mindenki magával vitte a fogkeféjét, hogy Abaligeten mossunk fogat. A hagyományoknak megfelelően megint pontosan éjfélkor indultunk el fogat mosni. A sötét úton énekléssel ijesztettük el a szellemeket. Úgy gondoltuk, hogy ahhoz a kúthoz megyünk, ahol előző nap ittunk. Itt azonban nagyon ugattak a kutyák és féltünk, hogy fel fogják verni az egész falut, úgyhogy elindultunk keresni egy másik kutat. Keresztbe-hosszába végigjártuk az egész falut, de nem találtunk működő kutat. Végül valamelyikünknek eszébe jutott, hogy a falu legelején volt egy. Ez szerencsére működött, úgyhogy itt mindenki megmoshatta a fogát. A művelet befejeztével visszamentünk a kulcsosházba. Itt nekiláttunk az aznapi hármas számú étkezésnek, így kárba veszett a fogmosás, és mehettünk a forráshoz megismételni.

Az utolsó reggelen három bátor ember (Zsófi, Gyuri, Dóri) bement Orfűre kenyeret venni. A többiek közben természetesen aludtak. Egy nő megkérdezett minket, hogy hol van az orvosi rendelő. Mi bevallottuk, hogy ezt sajnos nem tudjuk. Elég nehezen akarta elhinni, hogy nem vagyunk orfűiek. Amikor visszaértünk a házba már mindenki felébredt, de föl még nem kelt. Reggeli után elpakoltunk, összesöpörtünk, és lementünk a buszmegállóba. Itt még volt egy kis időnk, úgyhogy maffiáztunk. Volt egy bácsi, aki először a buszmegálló felé közelített. Amikor meglátta, hogy néhány ember egy körben áll csukott szemmel, és közben egyikük neveket sorol fel úgy döntött, hogy egy kicsit odébb várja a buszt. A buszon elég sokan voltak, főleg idősebbek, akik érdekesebbnél érdekesebb dolgokról beszélgettek. (De jól áll a kalapod! Te csináltad? ... Hol voltatok kirándulni gyerekek? ... stb.) Az állomásnál szálltunk le. Itt megtudtuk, hogy még mindig tart a sztrájk, úgyhogy rengeteg időnk van a vonat indulásáig. Beadtuk a csomagokat a poggyászmegőrzőbe és elindultunk a városba élelmet keresni. Itt semmit sem találtunk, úgyhogy hosszas keresgélés után visszamentünk a pályaudvarra. Felszálltunk a vonatra, ami háromnegyed óra múlva indult. Kilencen beültünk egy fülkébe. Eleinte játszottunk, aztán megettük a megmaradt kajákat. Utána megint játszottunk, aztán saját ízlésünk szerint egy picit átalakítottuk a fülkét. Elég hosszú volt az út, mert a vonat minden állomáson és megállóhelyen megállt. Kilenckor érkeztünk meg a Délibe. Itt csapatunk hatkilenced részéért kijöttek a szülők. A többiek a BKV járataival jutottak haza.

Erdős Dóra