A XVII. matekos tábor
/Somogyország, 2002. július 12-17./
 
 
 

Július 12-én 7 órakor indult népes csapatunk a Déli pályaudvarról az idei nyári vándortáborba. A tábor szenvedő alanyai a szervezők részéről Csík Zoltán Tanár Úr és a frissdiplomás Balázs voltak. Az érettségizőket Brózik Zsófi, Kata, Krisztián és Gyuri; az Árpád Gimnázium tanulóit Kianek Zsófi, Ági, Dóri, Zsuzsi, Kati, Réka, Panni, Rita, Raul, Matyi, Marci és Misi képviselte. A túra 2 kutya tagja Fibó és Kikki volt. Szóval 7 órakor találkoztunk a Déli pályaudvaron, ami majdnem mindenkinek sikerült, Pannit leszámítva, aki csak az utolsó percekben határozott úgy, hogy a Délibe jön és velünk tart. Végül legyőzve ezt a rövid ideig tartó döntésképtelenséget felszálltunk a Keszthely felé tartó 7.25-kor induló vonatra. Egy közel 3 órás vonatutat követően megérkeztünk Fonyódra, ahol kihasználva az alkalmat, hogy itt a Balaton, lemostuk magunkról az út porát a jeges vízben. Csak 2 órakor indultunk el a tényleges vándortúrára. Fonyódról 8 km-t haladva dél felé (bár a nagy meleg és a poros út miatt még ez is kihívást jelentett) elértünk Csisztára a kisvasúthoz, ami elvitt minket Táskára. S ott, mint ahogy a Tanár Úr is megmondta, ismerőst találtunk iskolánk egy másik tanára, Gyanó Éva tanárnő személyében. De az idáig vezető út sem telt unalmasan, mert Gyuri foglalta le elménket a színekről szóló rejtvényével. Miután megérkeztünk a szállásnak kijelölt szőlősbe, gyors sátorállítás után elfogyasztottuk a hazulról hozott étkünket. A helyi kerekes kútnál ezt követően került sor a szokásos össznépi fogmosásra, melynek végeztével sikerült a vödröt a kútba ejteni, és ezt (mint ahogy a helyi kocsmánál szemünkre is vetették) csak a nagy tudású Pityu bának sikerült kihalásznia. Ezután mindenki nyugovóra tért.

Július 13-án a reggeli mozgolódásnak köszönhetően viszonylag hamar ébredtünk, már 9 órakor! De volt egy hajnali különítmény is (Dóri, Matyi), mely Gyanó Éva tanárnő és kocsija segítségével megszerezte aznapi ellátmányunkat. Reggeli közben késhegyig menő viták zajlottak arról, hogy visszamenjünk-e a Balatonhoz, avagy átmenjünk Buzsákra, és ott megtekintsük a helyi skanzent. Végül hosszas agitálás után a balatoni párt győzött, és elindultunk a Balaton felé. A nagy meleg miatt csak lassan sikerült megtenni a 12 km-t, útközben matekos példákkal és beszélgetéssel szórakoztattuk egymást. Utunk során halált megvető bátorsággal keltünk át a tábla által karanténba zárt tehenek területén, szerencsére tehenekkel nem találkoztunk. Az út utolsó szakaszában a Balatonig közlekedő kisvasút többször is illúzióromboló módon „elhúzott” mellettünk az előbb említett tó irányába. Hosszas pornyelés után érkeztünk meg Balatonfenyvesre, ahol sajnos csökkent a létszámunk: Krisztián elhagyott bennünket. Egy kis balatoni fürdőzés után, mely feltűnően kevés áldozattal járt, („csak” ketten vágták el a lábukat kagylókkal), hazavonatoztunk Táskára. Ott elköltöttük pörköltporos tésztából álló vacsoránkat. Este négyen döntöttek a hajléktalanul alvás mellett (Kati, Réka, Matyi, Raul). Bár a hajnali esőben a lányok bemenekültek a sátorba, a fiúk ezzel mit sem törődve inkább feljebb húzták magukon a hálózsákot.

Július 14-én miután útjára bocsátottuk az újabb hazafelé tartó különítményt (térdfájós Ágit, hősiesen kutyát hazaszállító Marcit és hősiesen Marcit hazaszállító Kikkit és Fibót) szedtük a sátorfánkat, és elindultunk először Táskára, majd Niklára. Csak dél körül értünk oda, és megnéztük a Berzsenyi Dániel Emlékmúzeumot. Felvettük a külön nekünk szállított kenyeret is, majd meglátogattuk Berzsenyi sírját is. Ezt követően Somogyfajszra buszoztunk, ahol az őskohók megtekintése után először a tónál Mr. X-eztünk, és csak ezek után vetettük be magunkat a fenyőerdőbe, és vertünk sátrat. Estefelé bementünk a faluba vízért, és megfürödtünk a temető kútjánál. A lányokat egy kissé tolakodó erdész bácsi akarta rábeszélni arra, hogy ő és a disznója társaságában fürödjenek a kertje kútjánál. Szerencsére a lányok kivágták magukat, gyorsan elmentek, és ők is a temetőt választották. Hála az égnek az erdész bácsival való beszélgetésnek sem volt semmi olyan kellemetlen következménye, mint amilyentől a Tanár Úr tartott: „Épp az erdészt kellett megtalálniuk, mert itt nem szabad sátorozni!” Vacsorára tejbegrízt főztünk, melyből az éhes főzőcsoport egyre nehezebben tudta kikönyörögni Katától az újabb és újabb adagot. Vacsora után énekeltünk és játszottunk is. Éjjelre megérkezett az eső, ami eddig és ezután is minden napnak ismertetője lesz: szerencsénkre azonban csak késő esténként esett.

Július 15-én reggel későn ébredtünk, és késve találtuk meg esetlegesen kinthagyott cuccainkat, ronggyá ázva a vizes tűleveleken. E kellemetlen meglepetések után sátrat bontottunk, és visszamentünk az őskohók előtti padokhoz reggelizni. A reggeli (idejét tekintve inkább volt tízórai) után elindultunk Mesztegnyőre. Az út nagy része unalmasan telt leszámítva a minket kergető kutyákat. A felsőkaki réten tartott pihenő után egy darabig a Mesztegnyőre vezető kisvonat sínje mellett haladtunk, melyen aznap éppen nem ment kisvonat (csak kedden és pénteken közlekedik), így hát elindultunk rajta. Ám az út felénél járva szörnyű baleset történt: éppen kezdtünk szétszakadozni, és mi elsők megálltunk, hogy bevárjuk a többieket. Aztán csak azt láttuk, hogy Panni szalad előre, és mond valamit, mire Gyuri (aki Panni és köztünk volt félúton) megfordul, és elkezd rohanni úgy, hogy megdönti a 100 méteres síkfutás világcsúcsát. Kiderült, hogy Zsuzsi elesett, beverte a fejét a sínbe, és nagyon vérzett. Nagy szerencsénkre nem volt nagyon mély a seb, ezért azt kitisztítva immár együtt folytattuk utunkat a vasútállomásra. Mesztegnyőn még a vonatozás előtt megfürdettük ruhástul Katit és Rékát a kút alatt, nehogy megsüljenek napozás közben. A vonattal Somogyszobra mentünk, a félórás vonatút alatt aznapi ebédünket is elfogyasztottuk. Somogyszobon elmentünk fagyizni és bevásárolni. Bolt már nem volt nyitva ezért csak egy kocsma előtt tudtunk fagyit venni 40 Ft-ért. Ezek után bevonatoztunk Kaposvárra, ahol a Vasút a Gyermekekért Alapítvány kollégiumában szálltunk meg. Este húslevest és pudingot ettünk. Gyuri elment orvoshoz Zsuzsival, aki nagy megnyugvásunkra kijelentette, hogy megmarad.

Július 16-án reggel összepakoltunk, és a szorító menetrend miatt a vonaton reggeliztünk. Sajnos ismét fogyott a létszámunk: Rita és Brózik Zsófi továbbmentek a vonattal Fonyódra és onnan haza, majd másnap az Egerszalóki Ifjúsági Találkozóra. Így már csökkentett módban mentünk tovább Somogyvámosra. Az útközben talált kutak sajnos nem szolgáltattak megfelelő mennyiségű vizet egy fogmosáshoz, úgyhogy sajnos erről le kellett mondanunk. Bánatunk nem tartott sokáig, mert sok énekléssel és (ugyan kissé szétszóródva) beszélgetéssel töltöttük el az utat. Somogyvámoson ellátogattunk a Krisna-völgybe, és megnéztük a Krisna-templomot, ahol megismertettek minket Krisna történetével és a vallással. Itt megkóstolva a helyi bioételeket és pár órát időzve indultunk tovább. Párkilométeres séta után - egy bolt érintésével - érkeztünk meg Somogyvárra, a Koppány emlékműhöz, ahol az István királyunk emlékét őrző forrás mellett megebédeltünk. Gyurival ketten legyűrtük a maradék vagdalthúskonzervet, és ezen izgalmak után hasunkban kicsit bizonytalan érzéssel indultunk a buszmegálló felé. Somogyvárról elbuszoztunk Lengyeltótiba, ahol a falutól 2 km-re levő kempingben szálltunk meg a Kék-tó mellett. Ott gyors sátorállítás után megvacsoráztunk. A vacsora tészta volt ízlés szerinti rávalóval. Ezen az éjszakán különösen sokan döntöttünk úgy, hogy hajlék nélkül töltjük az alvásra szánt napszakot.

Július 17-én későn ébredtünk, a már-már hagyományos fűnyírásra. Az ellátást ismét egy hajnali ellátó különítmény hozta a kemping boltjából. Reggeli közben megegyeztünk, hogy a délelőttöt nem a térdig érő Balatonnál töltjük, hanem a helyi tónál. Egy kis fürdés után sátrat bontottunk, és visszamentünk a faluba, ahonnan a következő busszal Balatonboglárra utaztunk. Ott még egy órácskát dinnyéztünk, és az ötórás vonattal indultunk hazafelé. Gyuri az egyik állomáson leszállt (és Gergőset játszott csak ezúttal álló vonatnál), amíg a vonatunk egy másikra várt, és az ablakon át kívülről ijesztgetett minket. A vonatút alatt Mr. X-eztünk, és megállapítottuk, hogy nem a polifoamot kell szűkíteni, hanem a vonatajtókat és vasúti kocsikat bővíteni. (Erre majd benyújtunk egy kérvényt a MÁV-hoz.) Tehát a hasznos utazás után megérkeztünk a Keletibe este 8-kor.

Hamvas Mihály