A XXXIX. matekos tábor
/Mecsek, 2007. december 29. - 2008. január 1./
 
 
 

2007. december 29.

Találkozó: 7:15, Déli pályaudvar

Hangsúlyoznám, hogy időben, de azért a tradíciót követve, Julcsi és Hajni, Szillel együtt, utolsóként csatlakozott a csapathoz. A nagy egymásra találás után vonatra pattantunk. A csapat tagjai ekkor: Adri, Krisztián, K.Dani, Réka, Matyi, Misi, S. Ádám, K. Barbi, V. Ádám, K. Zsófi, Balázs, Panni, Gyuri, G. Julcsi, Szil, Hajni.

Utazásunk viszonylag zökkenőmentes volt, a pakolórészről csak egy kövér hátizsák esett alá, magával sodorva néhány embert, például Misit, és a hosszú út során volt, aki még büntetésre is szert tett, például Ádám. Tehát nem telt ez az idő sem tétlenkedéssel.

Abaligeten hagytuk el a vonatot, amin rajta maradt Gyuri és Panni, hogy ők, Panni gyengélkedése miatt, busszal jussanak el Orfűre. A többiek nekivágtak a kb. 8 km-nek, ami elég nagy kihívás volt az előre megrendelt és leszórt 30 cm-es hóban.

Melegre vágyva érkeztünk Orfűre, ahol a meleg még váratott magára, mi pedig nagykabátban ülve álmodoztunk róla. Azért az előőrs becsületére vált, hogy forró tea már ekkor is volt. Egy kisebb alakulat elment boltba, s megvette az esti betevőhöz valót, s más finom falatokat is, például főzős és nem főzős pudingot /nyammm.../. A „gyógy” paprikáskrumpliig Zug um Zuggal és egyéb játékokkal ütöttük el az időt. Derrrmesztő hidegben készült a paprikáskrumpli /G. Julcsi, K. Zsófi, Hajni/, ami 3 lángon főtt, nyitott sütő mellett, ami a meleget „árasztotta”. Zsófi szavakba öntötte a nagy magyar gyógypedagógus igazságot: „Ha a szüleim nem támogatnának, ezt sem tudnám megengedni magamnak, hogy itt fagyoskodjak.” Időközben megérkezett Gábor, majd a vacsora után ki játszott, ki beszélgetett, ki tanult.

Az éjszaka békésen telt, a levegő pedig, minden ellenkezésünk ellenére, hűlt.

 
2007. december 30.

10 után már majdnem mindenki talpon volt. Gyuri próbálta a meleget élesztgetni, amit elismerő pillantásokkal követtünk nyomon az ágyból. Nekiláttunk a reggelinek, majd délután útra keltünk.

Első megálló az objektum volt, ami valójában az organikus művészet egy gyöngyszeme, és Forrásház névre hallgat. Nagy erőket megmozgató kísérlet eredményeként bejutott Ádám és Matyi. Sajnos egy hatalmas farönk megmozgatása sem hozta meg a megfelelő eredményt, hogy könnyedén mind be tudjunk jutni.

Csoportunk eztán kettévált, Dani, Réka, Panni visszatértek a szállásra, mi pedig tovább bandukoltunk a zöld csíkon, majd a sárga négyzeten. Menet közben Julcsiból hóember lett, félig Adri is azzá vált, később pedig, Matyiéknak sikerült egy kupac hóba lyukat lehelni. Egy pár vadásszal megvitattuk merre megyünk, így tudtuk, nem lőnek majd ránk. Megszemléltük a Lóri kulcsosházat, amit most újítottak föl. Elméláztunk azon, hogy lehet, hogy ez a ház melegebb, mint a miénk? Visszafelé a legkisebb (Orfűi-)tó mellett haladtunk el, és a műemléknek számító gáton keltünk át, hogy a helyi Hótelt és bolt-kocsmát is mindenki megismerhesse.

A pompásan finomra sikerült borsos-sonkás-szalámis-sajtos-tésztás vacsora után /amit Ádám és Misi varázsolt elénk/, folytattuk a társas-partyt, majd megjött Zsuzsi is, és csatlakozott hozzánk. Ekkor történt, hogy emlékezetes vereséget mért a Panni-Hajni páros a fiúkra a Funkenizében. Este még átnézett a házibácsi, s megtudtuk tőle, hogy az új évbe új zokniban kell átlépni. Réka, Panni és Gyuri ugyan nem ismerték ezt a szokást, de pont volt náluk új zokni, úgyhogy kiderült, csak ők érkeztek igazán felkészülten szilveszterezni.

Hajnali 1 táján lefekvéshez készülődtünk, ki győztes, ki kevésbé dicső társas-csata után. A tüzekkel továbbra is küzdelmet folytattak a fiúk, s így valamivel melegebb, ám lényegesen füstösebb időben bújtunk be az ágyba. Az éjszaka során a Négy Fenyőfa nevű kulcsosház lassan, az aktív tüzelésnek köszönhetően, Két Fenyőfára változott.

 
2007. december 31.

Reggel hő- és hóesésre ébredtünk. Délre mindenki fönt volt, 1-re befejeztük a reggelit, s a boltjárat elindult kenyérért és zsepiért. Kenyér már nem volt a leltár miatt. Pedig megígérték... Szerencsére az este érkező Julcsi, Peti és Bori hoztak nekünk kenyeret, meg 2 kutyát.

Szóval, a reggeli után fölszedelőzködtünk, G. Julcsit otthon hagyva, elindultunk a kilátó felé. Vokitokin tartotta Gyuri a kapcsolatot Julcsival, akit sikerült átejteni azzal, hogy a térképet otthon feledtük, s ő lelkesen el kezdte kutatni a szobákat. Azért Gyuri elárulta az igazat, s így Julcsi megkönnyebbült. Feljutva a kilátóba körbenéztünk, majd geoláda-kutatásba kezdtünk. Misi jóvoltából Hajni megtalálta élete első ládáját, s szert tettünk egy albínó-vakond figurára.

Ezt követően ferrrrgeteges hócsata alakult ki a rövid, illetve a hosszú távú túrázós csapat között. Új hóemberünk is lett, Gyuri. :-) Aztán kettéváltunk, s mint utólag kiderült, mindkét csapat a Zipernowsky-forrás felé indult, csak más irányból.

Gyuri, Panni, Krisztián, Barbi, S. Ádám, Réka, Zsuzsi, Dani, akik a rövidebb utat választották, Mister X-eztek. Krisztián gondolt, mint korelnök matekos, Vásárhelyi Pálra, Barbi pedig kitalálta. Közeledve a fészekhez, Julcsi és Gyuri egyre többet vokitokiztak. Ez idő alatt, a másik csapat havas lankákon menetelve menekült a turistajelzések elől. Ha éppen feltűnt egy, gyorsan letérve az útról, csaknem snowboardozva oldott kereket, hogy járt utat járatlanra cseréljen. Fáradozásukat siker koronázta, mivel útjukat a patakmederben tették meg, majd egy 1000-es átereszen átbújva, fölkapaszkodtak a műútra, s hazacsúszkáltak. Megérkezetek este S. Julcsiék is /azaz Julcsi, Bori, Peti és a két kutya/, így együtt költöttük el a Réka-Panni-Gyuri triónak köszönhető, fincsi virslis és salátás vacsoránkat. Pompás gasztronómiai élmény volt!

Vacsi után újra játszottunk, Balázs és Misi, pedig a vokitokival garázdálkodtak, valami békás dologról társalogva egy idegennel, akit fals információikkal ki tudja mibe kevertek. Mákos és csokis gofrival fölköszöntöttük Szilt a névnapján. Majd megettük. Mármint a gofrikat.

Zsófi fergeteges győzelmet aratott a vonatos játékban. Éljen! Fél 12 tájt, Matyi vezetésével, megkezdődött a pudingfőzés, ami pont éjfél előtt el is készült. A rádióval elénekeltük a Himnuszt, majd bulizós számokra körbekoccintottunk, s a hideg itókákra megettük a meleg pudingot, meg birsalmasajtot is majszoltunk. Ezt követően mindenki nyomkodta a telefonját, hogy szeretteit értesítse az év fordulójáról, majd ismét játszottunk, ezzel is kifejezve, játszi könnyedséggel libbenünk át az új évbe.

 
2008. január 1.

Julcsi érdekes újévi szokással kezdte a napot, azaz, egy régi matekos után, nevezzük nevén: Krisztián után kukkolt az ágyából. Csaknem lefordult, mivel az említett férfiú, pont az alatta levő ágyon feküdt. Zsófi hitetlenkedve vette tudomásul, mikor felült begubódzva a hálózsákjában az emeletes ágy tetején, hogy dél van. Mi magunk is hitetlenkedtünk kicsit, de kénytelenek voltunk ezt elfogadni.

A „reggeli” után Peti, Julcsi és Bori elmentek a kutyákkal, mi pedig jóllakottan összecsomagoltunk, és kitakarítottunk. Végső elszámolásra fél 3-kor került sor, mikor a házat leellenőrizte a házibácsi. Mindent rendben talált. Egyedül Krisztián órája került a veszteséglistára, de aztán az is előkerült. Még a bácsira várva történt, hogy kis csapatunk férfitagjai összemérték favágó-technikájukat. Nemes harc során Mátyás, György, Ádám és Gábor lovag tartotta meg bemutatóját, s egy ifjú amazon, Zsófi is sikerrel hasogatott. A hajdan volt Négy Fenyőfa kulcsosház fenyői csaknem maradéktalanul martalékul estek a lelkesedésnek. Látványos show-elemekkel tarkította Gábor a gyakorlatot, így mindenképpen őt illeti a különdíj!

Elbúcsúzva a felhasogatott négy fenyőfától, felszálltunk a buszra, s így eljutottunk a pécsi vasútállomásra. A hazatérésre több ötlet volt, az egyik, hogy gyalogoljunk Pécsig, vagy csak részben buszozzunk, de aztán a végig buszos verzió nyert. Pécsre érve cukrászdát kerestünk. A Zsófi vezette felfedezőút sajna, zárt ajtóhoz vezetett, de érdekességként megcsodáltuk a 3 elektromos sorompóval védett cukrászda-parkolót. Julcsi és Dani visszamentek az állomásra, majd később S. Ádám és Barbi is feladta, hogy sütit egyen január 1-jén Pécsett.

A többiek azonban elszántan folytatták útjukat, s aki keres, az talál alapon rá is leltek egy megfelelő helyre. Itt ki ezt, ki azt fogyasztott, majd kivételesen nem rohanós tempóban, elértük a vonatot, ami késve indult. Sikerült hazafelé is elfoglalnunk egy kisebb vonatszakaszt, s banggal, alvással, beszélgetéssel tengettük el az időt. Volt egy érdekes bácsi, aki áthaladva a vagonon, zsinórban káromkodott, valamint felfedeztük, hogy a vonat végén levő ajtó nincs bezárva, szóval akár ki is eshettünk volna. De szerencsére, ez nem történt meg.

Háromnegyed 9 körül befaltuk a nálunk levő maradék ennivalót, majd néhány perces késéssel megérkeztünk a Délibe. Eztán fáradtan búcsút vettünk egymástól, s mindenki elindult a 2008-as esztendőt tovább folytatni.

Hevér Hajnalka